Asztalos
Asztalos Munkák, Bútor Tervezés, Bútor Készítés
A fa
A fa a mai napig a legfontosabb nyersanyagaink egyike, minden alkotórésze hasznosítható, feldolgozható. Megfelelő módon történő felhasználása, feldolgozása nem szennyezi környezetünket. Ésszerű gazdálkodás mellett nem kell tartani készleteink kimerülésétől.
A fa feldolgozása
A fa faragása a népművészetnek az egyik legeredetibb módja, amely olyan régi, mint maga az emberi kultúra.
Természetes, hogy a fafaragás elsősorban az erdővel borított területeken élők,
és azon belül is inkább a hegyvidéken lakók elfoglaltsága, mellékfoglalkozása volt.
Az ősi fafaragóból lesz az ács, a bognár, a kerékgyártó, a malomberendező, az esztergályos és az asztalos.
Az ember első mesterséges szerszámai a fa megmunkálására is alkalmasak voltak.
A marokkő, a kés, a fúró már az ékhatás elvén működött.
A fűrész az ókori Egyiptom vagy Mezopotámia újítása, a gyalu pedig a görögség találmánya.
A természeti erőforrások hasznosítása első esetben a fűrészmalomnál történt a XIII. századi Franciaországban.
A találmány nemcsak technikai jelentőségű volt, hanem ez volt a szabványosítás felé tett első forradalmi lépés is:
ekkortól vált lehetővé a mérettartó, síklapokkal határolt, téglalap keresztmetszetű választék, a fűrészáru tömeggyártása.
A tömegáru megjelenése csökkentette a fatermékek árát,
miáltal az eddig csak kiváltságosok számára hozzáférhető szakipari termékek feltartóztathatatlanul benyomultak az egyszerű hajlékokba.
Nem utolsó sorban pedig az újfajta alapanyag választék tette lehetővé egy új szakma, az asztalosság kialakulását, majd fejlődését.
A faipar története
A XIX. század 60-70-as éveinek lakásberendezéseiben olyan irányzat alakult ki, amely a régebbi műtörténeti stílusokat: román, gótika, reneszánsz, barokk, rokokó, új másolatban elevenítette fel. Ezt a korszakot nevezik historizmusnak, amely az építészet mellett leginkább a bútor és lakásberendezésben terjedt el. A Trianon utáni Magyarországon gazdasági eszközöket és fakanalakat Bakonybélen, Cserépfalván, Mátramindszenten és Mátrakeresztesen faragtak, míg játékokat Gyöngyösön készítettek. A Felvidéken nevezetesebb háziipari vidék Cirókafalu környéke, ahol fazsindely készült. Erdélyben Beszterce-Naszód, Bihar, Maros-Torda, Szatmár, Szilágy, Szolnok-Doboka, valamint Udvarhely vármegyék igen sok községében jelentős háziipari fafeldolgozó területek voltak.
A bútorgyártás története
Ismertség és ipartörténeti szempontból egyaránt kiemelkedő gyártóhely Lingel Károly és Fiai Bútorgyára Pesten.
Mindezek birtokában kerülhetett sor az Egyesült Lingel Károly és Fiai (ELKAFI) elemes bútorcsalád gyártására,
amely egymáshoz sorolhatóan és illeszthetően nemcsak könyvszekrényt,
hanem egy- és kétajtós változatban rakodószekrényeket is tartalmazott, sőt mindehhez ugyanilyen stílusú íróasztal,
kerek asztal és karosszék is készült tölgyfából és diófából.
Ezzel a szekrénycsaláddal Lingel mintegy harminc évvel előzte meg a magyar bútorgyártást,
amely az államosítás utáni rekonstrukció segítségével csak az 1960-as évek elején lesz képes arra, hogy piacra dobja az első szekrénysorokat.
A húszas évek derekán Lingel a modern irodabútor után létrehozta a modern lakásberendezést.
Kiemelkedő jelentősége abban is rejlett, hogy egy gazdaságilag nem éppen prosperáló,
a bútoriparban igencsak küszködő környezetben, mint amilyenben Magyarország is volt, egy viszonylag kis létszámú,
mintegy 250 fős vállalkozás a fejlett Nyugat-Európában is újdonságnak számító legmodernebb iparművészeti,
s mai szóhasználattal élve marketing szemléletet vezeti be a bútorgyártás és kereskedelem gyakorlatába.